Savoyai-kastély, Bellye

A késő feudális viszonyok alapvető jellemzői a törökkel vívott háborút követő események eredményei voltak Szlavoniában és Baranyában. Bár nemesi birtokok léteztek a török hódítást megelőzően is ezeken a területeken, az ország elfoglalását követően megszűntek létezni, később, az ország felszabadítását követően nem nyerték vissza jogalapjukat, hanem új, az osztrák örökös tartományokból származó nemesek lettek az új tulajdonosai ezeknek a birtokoknak, amiket a török elleni harcokban való részvételükért kaptak adományba.

Ez történt Baranyában is a 18. században. Az elsők egyike, akik ily módon jutottak birtokhoz Baranyában Savoyai Jenő herceg is, akinek I. Lipót király átengedte a bellyei uradalmat a hozzá tartozó tizenhárom faluval, huszonkettő elhagyott birtokkal, 109 000 hektár megművelhető földterülettel, mezőkkel, legelőkkel, erdőkkel, szőlőskertekkel, gyümölcsösökkel, tavakkal, malmokkal, vámokkal, a kegyurasággal és a hozzá tartozó pallosjoggal együtt. A birtok felbecsült értéke 80 000 forint volt. A törökök kiűzését követően azonban az uradalom területe teljesen elhanyagolt lett és tönkrement. Nagy erdőségek, mocsaras vidék, kis lakosság és leromlott gazdasági állapot jellemezte az egész uradalmat a 17. század végéig. Lényeges javulás csak a 18. században következett be itt. 1707-ben Savoyai Jenő kastélyt építtetett Bellyén a maga számára, és az egész uradalom központjává is Bellyét tette (Peres Zsuzsanna, Miro Gardaš, Jelena Roškar: Nagybirtokok Baranyában a 18-19. században). 

A kastély megálmodója a a feltételezések szerint az osztrák Johann Lucas von Hildebrand volt, aki a herceg híres bécsi palotáját, a Belvederét is megálmodta.  A kastély a kisegítő és a gazdasági épületekkel nagy kiterjedésű, de viszonylagos alacsonyságával egységes építészeti képet mutat, és az úgynevezett négyszárnyú kastélyok típusába tartozik. Már építésének idején divatjamúlt, reneszánsz-korabarokk szemléletet mutatott, ami azonban az Oszmán Császárság határvidékén továbbra is korszerűnek számíthatott. A nehezen megközelíthető, árokrendszer övezte kastélyban a herceg csak ritkán tartózkodott. A 19. század közepén a kastély körül egy nyolchektáros történeti parkot alakítottak ki. A parkból mára csak a kastély főhomlokzata előtti rész maradt meg (Múlt-kor történelmi magazin).