A Zentai csata emlékhely

1895 júniusában váratlan bejelentés érkezett a bécsi császári udvartól: 1895. szeptember 21-én maga I. Ferenc József császár és király látogat Zentára, hogy megszemléljen egy hadgyakorlatot, melyet épp a zentai csata színhelyén tartanak, s a hadgyakorlat egyik elemeként a folyón való átkelést gyakorolja a monarchia hadserege. A zentai városvezetés úgy döntött, hogy a császári-királyi látogatásnak két maradandó emléket állít: járdákat aszfaltoznak, s a városban bevezetik a villanyvilágítást.

A királylátogatás bejelentése után a városi közgyűlés elrendelte az Eugén-sziget rendbetételét, mely korábban disznók legeltetésére volt kiadva („a disznó csürhe kitiltandó, a nagyobb gazoktól kitisztítandó, felszántandó, fűmaggal bevetendő és elhengerezendő.”). A sziget északi része erdőkkel borított, míg a déli homokos, füves terület volt (egy 1856. évi osztrák felmérés szerint egész területe 20 holdat és 700 négyszögölt tett ki). Az 1876. évi községi indikációs térképen Török-sziget néven szerepel.

A polgármester és a főügyész a zentai csata színhelyre kocsizott, hogy  terepszemlét tartson. A parton, illetve a sáncok metszetében, melyek akkor még elég jól láthatók voltak, régészeti próbaásatásokat végeztek, melyek után csontok, gránáttöredékek, fegyverek kerültek elő.

Az ünnepség fényét emelendő, a városvezetés elhatározta egy kisebb méretű emlékmű felállítását a csata színhelyén, pontosabban a volt török hajóhíd egykori bejáratánál, hogy mégis emlékeztesse valami a magas rangú látogatókat a dicsőséges csatára. Pályázat útján a szegedi Fischer János és fiai szobrászműhely kapta a megbízást annak elkészítésére. Az emlékmű egy alig két méter magas, téglából és terméskőből összecementált hasábszerű építmény volt, melynek tetején páncélmellénnyel takart mellszobor állt,  sisakkal, hadidíszekkel (kardok, lándzsák) ékesítve,  a Savoyaiak ősi címerével (óriáskígyó nyakán egy hatalmas sassal). Az emlékmű közepén egy papírtekercset megmintázó emléktábla volt beágyazva a következő szöveggel:      

 „1697.szeptember 11.

Eugén

Herczegnek

a zentai hősnek

    Zenta város közönsége”

Az emlékmű talapzatát egy, a csatából visszamaradt eltörött ágyú és egy csatabeli ágyúgolyó díszítette (az ágyút később ellopták, s a Magyar Nemzeti Múzeumnak adták el 23 forintért).

Ha időnként hanyagolták is, de 1918-ig szeptember 11. volt Zenta város napja, melyet hosszabb rövidebb megszakításokkal a csata színhelyén ünnepeltek meg a helybeliek. Majd nemsokára jött a két világháború, és az impériumváltások nyomán az emlékmű, de a megemlékezések is lassan a feledés homályába merültek. Trianon után, az SHS királyság alatt új hősöket és szimbólumokat avattak, de Savoyai herceg emlékműve környékét még rendben tartották, emlékét viszont feledésre kárhoztatták. A második világháború után az új hatalom szinte tudomást sem vett a számukra idegen csatáról és annak emlékművéről. Az 1950-es években város alatti ártéren nyárfaerdőt telepítettek, s az erdő teljesen benőtte és eltakarta az emlékművet, mely egy kis tisztáson „húzta meg magát” a feledés jótékony védelmében.

A politikai légkör enyhülésével, azután ha lassan is, de a múlt megbecsülése kezdett teret nyerni. 1966-ban sor került Zenta „fennállása” 750. évfordulója megünneplésére (valójában az 1216-ban történt első említése évfordulója), s októberben a város páratlanul nagyszabású ünnepségsorozattal ülte meg a jubileumot. 1971 végén a zentai képviselő-testület elnöke átiratban kérte a szabadkai erdőgazdaságot, hogy az előző évi nagy árvíz miatti szanálási munkálatok érdekében, bizonyos ártéri területeket térítésmentesen Zenta községre ruházzanak át, mely területen a zentai csata emlékparkját kell majd létrehozni. Ebben az átiratban közzétették a kisajátítandó erdő -és ártéri területek parcellaszámait. Azonban alig egy évvel később ugyanarra a helyre már folyami kikötő létrehozásáról határoztak, ami ki is épült, de a munkálatok közben az ártéri erdőben 1895-óta ott álló emlékművet elmozdították helyéről, melynek semmilyen hivatalos védelme nem volt, s 1980-ban a Tiszába vezető nyitott kanális árkában találták rá. A méltatlanul kidobott emlékművet ezután a jóérzésű polgárok kiemeltették, s az ipari benzinkút közelében (egykori helyén) tették le.

Az első szabad helyhatósági választások után néhány hónappal, az új önkormányzat ismét a zentai csata napját tette meg a város hivatalos ünnepévé (1992. nov. 27-től), s a csata meglévő emlékművét – a mai helyére –  a Tisza-parti sétány végén levő tisztáson helyeztette el. 

A háromszáz éves jubileum 1997. évi megünneplésének előkészítésére már 1989-ben létrehoztak egy emlékbizottságot, mely a bekövetkezett politikai és önkormányzati változások miatt teljesen átalakult, s a bonyolódó politikai csatározások kulminálása miatt, a treecentenárium megünneplése sem volt méltó a jubileumhoz. Új, a történelmi eseményhez méltó emlékművel, most sem tudott előhozakodni a város, annak ellenére, hogy nagyobb szabású tervek, elképzelések már évekkel korábban voltak. Így a 300 éves jubileumra maradt a Ferenc József látogatására még 1895-ben készült „sírkőféle kődarab”, mely mögé egy csónakot ábrázoló háttérépítmény került, szemben az emlékművel pedig egy fából készült harangtornyot emeltettek, melyben az óta minden év szeptember 11-én megkondul erre az alkalomra öntött  harang…

Tari László