Savoyai Eugén lovasszobra a budai vár előtt

A zentai csata 200 éves évfordulójára, a zentaiak nagyszabású ünnepséggel szándékozták tudtára adni a világnak, hogy Savoyai Jenő herceg fényes győzelme nem merült feledésbe. 1896 júliusában, a polgármester javaslatára, a városi közgyűlés határozatban rögzítette egy Eugén-szobor felállítását a főtéren, és egy illetékes bizottság megalakítását, a teendők lebonyolítására azzal, hogy a város pénztárát, illetve közvagyont, a bizottság nem vehet igénybe.

A zentai csata 200 éves évfordulójára, a zentaiak nagyszabású ünnepséggel szándékozták tudtára adni a világnak, hogy Savoyai Jenő herceg fényes győzelme nem merült feledésbe. 1896 júliusában, a polgármester javaslatára, a városi közgyűlés határozatban rögzítette egy Eugén-szobor felállítását a főtéren, és egy illetékes bizottság megalakítását, a teendők lebonyolítására azzal, hogy a város pénztárát, illetve közvagyont, a bizottság nem vehet igénybe. Első lépésként az ún. Eugen Szobor Bizottság felkérte a fővárosi hírlapírókat, hogy körükből alakítsanak egy művészeti bizottságot, amely látvány-elképzelést és leírást adna a szoborról, és javaslatot tenne annak elkészítőjére.  A neves tagokból álló fővárosi újságíró- szerkesztő művészeti bizottság rövidesen el is küldte a lovas-szobor és talapzata részletes leírását és méreteit, amelynek általános formája és jellege barokk stílusú, amelyet a zentai bizottság nyomban elfogadott és ajánlatot kértek az elkészítő személyére. A pesti művész-bizottság négy szobrászra tett javaslatot, s közülük Róna Józsefet ajánlotta, amelyet a zentaiak elfogadtak. A lovas szobor árát a szervező szoborbizottság adományokból, rendezvények bevételéből, és sorsjegykiadásból befolyt pénzből tervezte kifizetni. Mivel a művész által kért jelentős összeg (138.000 forint) nem jött össze, a város pedig erre költeni nem akart, így a szobor Budapesten maradt. Egy ideig Róna műtermében volt, majd 1899-től, a Műcsarnok előtt állították ki. Végül, Széll Kálmán miniszterelnök tanácsolta I. Ferenc József uralkodónak a szobor megvételét, mivelhogy gyönyörű alkotásról van szó. A király meg is vette a szobrot, de Róna szerint hozzátette: „Én megveszem az emlékművet… de magamnak. És a zentaiak nézhetik a dolgukat. A fukarok!” Így került a szobrunk a budai várpalota Dunára néző főhomlokzata elé, melyet 1900-ban állítottak fel, s az óta onnan hirdeti Savoyai Eugen dicsőségét (a szoborkompozíciót 1968-ban restaurálás miatt elbontották és 1971-ben helyezték vissza). A mészkő talpazat 560 cm, a bronz lovas-szobor 470 cm magas, a reliefek szintén bronzból készültek. A talapzat oldalain lévő két dombormű a zentai sáncok bevételét és a híres lovasrohamot ábrázolják. A kompozíció mellékalakjaiként, a két török foglyot ábrázoló szobrot, vélhetőleg a későbbi híres horvát-jugoszláv szobrász, Ivan Meštrović faragta. A barokkos talapzat Nay Rezső építész munkája.

(A szoborkompozícióban, mint Budapest legszebb lovas-szobrában, gyönyörködhetünk.)

                                                                                                                                               Tari László